303,002 Gőzmozdonyért Alapítvány

Az 1930-as évek elején befejeződött a magánvasutak államosítása, amely következtében a Magyar Államvasút több, mint 40 különböző típusú vontató járművel rendelkezett. Az egységesítés érdekében egy 1938-ban készült tanulmány foglalkozik a típus kavalkád enyhítésével, amely előkészítette az új tervezésű járművek, köztük a 303-as sorozat születését.

A MÁVAG 130. szerkezet számmal elkészíti a mozdony előterveit, a 129. szerkezet számú (242 sorozat) mozdony "nagy testvérét". A két sorozat kerékpár átmérői, a fékrendszere, és néhány kazánszerelvény teljes mértékben megegyezik egymással. A rajzasztalon áramvonalas burkolattal látták el a 303-ast, azonban a harmadik hengert végül elvetették az üzemeltetés megkönnyítése érdekében.

A II. Világháború után, csupán 1948-ban került újra napirendre a sorozat gyártásának folytatása. A már elkészült terveket megtakarítási okokból átdolgozták: elhagyták az áramvonalas burkolatot, viszont beépítették a francia gyártmányú HT1 típusú Standard Stoker gépi tüzelőberendezést. A hatósági próbákon 144 km/óra, próbafutásokon akár 150 km/órát meghaladó sebességet értek el.

A mozdonyok a frissen felújított Budapest-Miskolc vonalon álltak forgalomba. A gépi tüzelőberendezés beváltotta a reményeket: egy fűtővel óránként 2-3 tonna hazai szén elégetése vált lehetővé. A mozdony elérte az indikált 2500 LE-s teljesítményt, azonban az üzemeltetés során felszínre kerültek a kenőolaj minőségi és a tűzszekrény korróziós problémái.

1962-ben esedékessé vált a következő fővizsgálat, azonban halasztásra már nem volt lehetőség. A kis darabszám, a dízel- és villamos vontatás térnyerése, valamint a gazdaságtalan üzemeltetés miatt a két mozdony selejtezése mellett döntöttek. A 303,001-est 1962. május 21-én, a 303,002-est 1962. június 13-án törölte a MÁV az állagából.

Selejtezést követően a járművek az Északi Főműhelybe kerültek. A 001-es mozdony összevágásra került, szerkocsiját összekapcsolták a 002-es mozdonnyal. Az összeállított 'öszvér' mozdony Vizafogó pályaudvarra, majd Rákosrendezőre, Kecskemétre és végül Debrecenbe került. 1995 körül visszakerült Budapestre, az Istvántelki Főműhelybe.

Ámbár az újbóli üzemképessé tételének az esélye akkoriban elúszott, a további állapotromlás megelőzése érdekében szobormozdonyként felújították. A rekonstrukciót a mozdonyon Nagykanizsa, a szerkocsin Zalaegerszeg végezte. A hiányzó alkatrészeket 424-es alkatrészeinek felhasználásával pótolták. 2002. szeptemberétől a Magyar Vasúttörténeti Park 'lakója'.

Somogyi Sándor, Alapítványunk alapítója a 303-as mozdonyt vette kezelésbe. 2015 novemberében komolyabban nekiálltunk a mozdony felújításának. 2016-ban, a 65. évforduló alkalmából megtörtént a mozdony jobb oldalának újrafényezése, visszakerült a 'vörös csíkozás'. A csapat a Múzeumok Éjszakáján mutatkozott be először a nagy közönség felé.

A munkálatokat több szálon kezdtük el, de céltudatosan. 2019-ben sikeresen begyújtottuk a kazánt. 2020-ban létrehoztuk a 303,002 Gőzmozdonyért Alapítványt. 2025 elején kiemelésre került a 3 hajtott kerékpár és a 2 forgóváz felújítás érdekében. Kitűzött célunk, hogy 2031-ben ismét önerőből mozogjon a mozdony.