303,002 Gőzmozdonyért Alapítvány

A MÁV 1940-ben rendelte meg a 303-as sorozatot a MÁVAG-tól; a háború miatt a két gép csak 1951-re készült el Budapesten. Az eredeti háromhengeres, áramvonalas terv helyett egyszerűbb, kéthengeres változat készült Wagner-féle füstterelővel és mechanikus stokerrel.

1951–52-től álltak forgalomba, a legnehezebb távolsági gyors- és expresszvonatokat továbbítva. Próbavonatokon 130–140 km/h feletti sebességet értek el (pl. Budapest–Miskolc), de a pályakorlátok miatt a tervezett végsebességet ritkán lehetett kihasználni.

A túlhevített kazán magas hőmérséklete az elérhető kenőolajokat túlterhelte; a gyakorlati hatásfok kedvezőtlen, a szénfogyasztás magas volt. A dízel- és villamosmozdonyok térnyerésével a sorozatot kivonták: a 303 001-et ~1960 körül, a 303 002-t 1962-ben selejtezték.

A selejtezés után a 303 002 évtizedekig raktárban állt; fő szerkezeti elemei megmaradtak, állapota romlott. A 303 002 szerkocsiját ideiglenesen vízellenállásként is használták.

2002-ben civilek összefogásával újították fel: a mozdony a MÁV Nagykanizsai Gépészeti Főnökségén, a szerkocsi a Zalaegerszegi Vontatási Főnökségen készült el. A V típusú tender 25 m³ víz- és 13 t szénkészlettel. A 303 002 statikus „szobormozdonyként” került a Vasúttörténeti Parkba.

A felújított 303 002-es a Magyar Vasúttörténeti Park szoborparkjában szolgált statikus kiállító darabként, a magyar vasúti technikatörténet egyik ikonjaként.

2022-től a 303002 Gőzmozdonyért Alapítvány végzi a további restaurálást. A vákuumos kazánvizsgálat és nyomáspróba sikeres volt; cél a közeli években az üzemképes állapot elérése. 2025-ben hivatalos szolgálatba állítás még nem történt.